HTML

vityilló

Vágytunk rá, megvettük. Most jön csak a java, fel kell újítani. Viszont mi csináljuk, magunknak, húzós, de az álmok ha megelevenednek, megéri!

Címkék

3malac (2) allergia (1) ásás (5) betonoszlop (3) bontás (4) Címkék (1) csatorna (5) dagonya (1) dante (1) disznóölés (2) drótkerítés (1) falak (2) favágás (1) flex (1) (1) fürdőszoba (4) Guns n Roses (1) ház (34) hitel (1) (1) időjárás (1) infografika (1) kád (2) kalapács (1) kályha (1) kapa (4) kapu (1) kémény (1) kéményseprés (1) kert (16) kraken (1) kürtvár (1) kutya (1) lakáskassza (2) malac (1) mória (1) ólak (4) pajor (2) pala (1) petrocelli (1) rotációs kapa (1) sár (1) sarokkád (2) sokkoló (1) szántás (3) szerelem (2) tarack (2) tégla (1) traktor (2) tyúk (1) udvar (13) utánfutó (1) vas (1) vetés (1) vietnámi (1) víz (3) vízakna (1) vízvezeték (4) wc (1) Címkefelhő

2013.08.29. 15:09 lipka zoltán

Lyukak a tér-idő kontinuumban

Szánom-bánom, de eltűntünk. Elvesztünk a tér és idő zeg-zugaiban. Nem mentegetőzöm, inkább elmondom mi történt ezalatt, legyen ez az évforduló közeli bejegyzés tematikája.

Szóval, engedélyek megvannak, meg kell, hogy kövessek mindenkit aki esetleg sértve érezte magát egy korábbi vogonista megjegyzésem kapcsán. Időn túl, de különösebb, sőt nulla kötözködést követően kaptuk meg az építési engedélyt. Álltam is a falak között, nincs kiút, innentől tényleg csinálni kell. Nekiláttunk tehát a végső zúzásnak.

alaprajz.jpg

Óriási lyukat kellett ütnünk falak közé szorított terünk szövetén! Az egész azzal kezdődött, hogy kibontottam a két szoba közti falat, ugye ez már nem kell, majd elmentünk áthidalókat venni.

IMG-20130713-00010.jpg

Nem nagy kunszt, 3m hosszúak, utánfutón vígan elvihetjük, már ha rendőr nem látja. Nem látta. Csak én, aggodalmas tekintettel, hogy ezt bizony nem elég az utánfutóra helyezni, komoly bandázsolási gyakorlat kell ahhoz, hogy ne egy korábbi szállítási élmény újrafeldolgozásába csöppenjünk. Vettünk még mellé némi zsákos falazó habarcsot, hiszen a beépítéshez az is kell, a spanifereket feszesre húztuk, majd vígan és vészvillogva elcsigáztunk a házhoz. Annak ellenére, hogy a pala szállítóssal ellentétben ennek az útnak nem volt töréses balesete, volt némi deja vu-m, ahogy a mellettünk elhajtó autókra néztem. Miután az áthidalók megérkeztek, következett a beépítés! Ugyebár, mivel egy tartófalba kívántuk a nyílást manifesztálni, ezért minden egyéb előtt alá kellett támasztani a födémet. Ehhez rendelkezésünkre álltak Doka-lábak (aki nem ismeri, nézzen utána, fantasztikus találmány), amelyeket feleségemmel ketten üzembe is helyeztünk. Volt ebben némi kockázat. A tartólábak alá egy gerendát helyeztünk, hogy teljes hosszában alátámasszuk a kivésendő falszakasz feletti födémet. Tapasztalat híján hangos legózás lett belőle. A nagyjából beállított Doka lábakat a nejemre bíztam, én pedig felemelkedtem a férfiasabb feladathoz egy szobai alumínium létra nyújtotta magasságokba! Munkabiztonsági szakemberek lelki egészségük védelme érdekében, innentől ne olvassák! Szóval, én állok a létrán - melynek stabilitása vetekszik az üzemanyagárak állandóságával - és tartom a fejem fölött a cirka 30 kilós (de inkább több) gerendát, akár egy modernkori Atlasz és verbál joystick mozdulatokkal instruálom a feleségemet, hogyan is kellene a Doka lábakat alászorítani. Nagy nehezen sikerült is a dolog, mikor leszálltam a magasból, vígan eljátszhattam volna egy háborús filmben egy egész hadosztály megadását feltartott kezekkel, jó hosszú beállításokban. Nem ragoznám, csak annyit tennék hozzá, hengeres testek függőlegesbe állítása vízmértékkel és durva nagy kalapács ütésekkel kivitelezhető. Kezdődhetett hát a magasabb rendű fizika gyakorlati szemléltetése: lyukat ütni a tér szövetén! Előkerült régi nagy haverom a Pokolfajzat (piros is, nagy is, erős is, illik rá) és elkezdtem kivésni az egyik áthidaló helyét. Nem egyszerű, na! Egy falnak mélységében csak a felét kivésni, egyszerűnek hangzik, de..., egy egész napom ment el a kivéséssel, tégláról-téglára haladva egyszer csak meg lett.

áthidalókibontva.jpg

Eztán áthidaló felhelyezése az üregbe, majd a feszítőöv megrakása téglából. Lassan-lassan autodidakta módon megtanulom az összes építő szakma alapfogásait, büszkén tekintettem kötésben megrakott tégláim soraira, miután kipihentem az utolsó sor tégla méretre faragását is. Jöhetett a másik oldal, újabb artistáskodás, de itt már a gyerekek is be lettek vonva, én újra felöltöttem Atlasz szerepét, majd újra megadtam magam minden arra járónak, de végül megint keverhettük a habarcsot, leszáradhatott a kezem a téglák faragásától, és lőn, áthidalók rögzítésre kerültek!

IMG_20130721_180541.jpg

A gyerekek itt már nyálcsorgatva várták a lehetőségét egy kis barbárkodásnak, hiszen miután meghúzott a habarcs, kezükben nagy kalapáccsal, mint dúlni kész vikingek álltak a kivésendő nyílás még materiálisan jelen lévő szakaszával szemben. A Hiltivel elővéstem, ők pedig sorról-sorra tágították a tér folytonossági hiányát.

Azért a kertben és az udvarban sem állt meg az élet, sőt burjánzik, mint petri csészében a streptococcus! Amióta növekedésnek indultak az elvetett magok, azóta más nem is került az asztalunkra, csak saját termény, vagy abból készült étek. Amikor megjött a kukorica szezonja, feleségem aki a főtt kukoricaevés koronázatlan királynője, kivirult és naphosszat főzte, majszolta az aranysárga csöveket. Málnáink sora, amelytől idén még nem sokat vártunk, minden alkalommal amikor kimentünk, megajándékozott bennünket pirosas gyöngycsomóival. Bár enni csak a leggyorsabbak tudtak belőle, azok meg a gyerkők voltak. Amint nyílt a kapu, Speedy Gonzales üzemmódban söpörtek végig a málnasorokon. A konyhaszekrény roskadozik a ketchup-tól, nem is értem minek ennyi, azelőtt az évi 2-3 flakon volt az adagunk, most meg van vagy 16 liter! Nem baj, krumpli is lett bőven, majd eszünk sült krumplit ketchuppal. A nyár csábít a szabadban töltött tevékenységekre, így hát egy napon, mikor szerény személyemnek egyéb dolga nem akadt, arra gondoltam venni kellene valami fontosat, így hát elindultam, és családunk egy megbecsülésnek örvendő új taggal szaporodott, beköltözött a házba Bubuka. Hogy ki az a Bubuka? Egy grillsütő. Egy gömb alakú grillsütő.

bubukával.jpg

Azóta jelentős mennyiségű faszén exportőri besorolás alá esett kicsiny családunk, ez az amit nem lehet megunni. Sült hús, sült zöldségek. A füvünk nődögél, locsoltuk bőszen, de ez még nem az a gyep amire vágynánk, kezdetnek elmegy. Legalább 9 m3 törmeléktől megszabadultunk, azóta újabbat termeltünk. Kicsit lassan, de haladunk előre. Rövidesen aljzatbetonozás és belső vízvezeték szerelés következik.

Ígérem gyakrabban írok. Talán. Lehet. Remélem.

 

 

 

 

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://vityillo.blog.hu/api/trackback/id/tr85476498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

macamuca [IHUN] 2013.09.13. 09:19:42

Véééééégre!
:D
Gondoltam én, hogy van mit csinálni, de reméltem, hogy előbb-utóbb azért beszámolsz róla, hogy mire jutottatok a házzal és a kerttel.

Utóbb lett belőle, de lett.

"Ígérem gyakrabban írok. Talán. Lehet. Remélem."

Én is remélem :)
süti beállítások módosítása