Megjött a nyár, akarom mondani tavasz, a ház még mindig alszik egy kicsit, mert a tervek elkészültek, de az engedélyeztetés még folyamatban van, így hát egyéb tennivalók után néztünk. Íme csokorba szedve az elmúlt hetek jelentősebb történései. Nem feltétlenül időrendben.

I. Dagonya emlékverseny

Sokszor hivatkoztam már a szinte olimpiai versenyszámmá fejlődő disznóölésünkre, most csak annyiban teszem, hogy megint beléptem a territóriumokba! Eljött az idő, amikor a szaporulat hím tagjainak bizony áldozatot kell hozni a jövőbeni hús minőségének érdekében. Magyarul, ezt férfi emberként kicsit nehéz szívvel írom le, szóval herélés. Mivel a malac az nem egy önkéntes fajta, sógorom kondája pedig kifejezetten nem, ezért alapos stratégiai elemzést követően újra, egyfajta deja vu hangulatban lebegve, gumicsizmába pattanva, ott álltunk a tengeri halak rajához hasonló ritmusban és sebességgel vágtázó malacok között. Három kiszemeltje volt az eseménynek, cirka 15 különböző nagyságú és hangulatú disznó hullámzott a mogyoróbokrok árnyékában. Felvettük a terelő felállást, háromszögeltünk, beszorítottuk őket, majd először csak mosolyogtunk, hogy ezek bizony gyorsak. Aztán halkan olyat is mondtunk, ami már cenzúra alá eshetne, de nem adtuk fel. Most nem kellett attól tartani, hogy nem leszünk elég gyorsak a sár miatt, tekintve, hogy csontszáraz volt az udvar. Ennek megfelelően a disznók is sebességi rekordot tudtak felállítani, porzott is az udvar, mint a sivatag, amikor elakartunk kapni egy-egy állatot. Nem húznám, végül mind meg lett, az utolsó tekintetében már volt némi dac és a tartása is kissé harcias volt, de majd kinövi.

II. Dagonya emlékverseny

Még ki sem heverhették azok a szerencsétlen malacok az eunuch-á válás élményeit, újra meglátogattuk őket, mert az egyiküknek új otthon volt kilátásban. Szóval megint szólt a sógorom, én megint mentem és ezzel biztosítottam az utálat magjának szárba szökkenését a malacok szívében. Már a vágás óta megfigyeltem, ha én közelítettem a helyük felé, kicsit mindig visszafogottabbak lettek. Aztán jött a háremőr avatás, na azóta ha disznószemmel ölni lehetne!! Most meg, megint ott álltam közöttük, és megint hajtottam őket. Amikor beléptem az udvarukra, hirtelen jégesőnyi kár keletkezett a mogyoróbokrok hajtásaiban, és az egész konda eltűnt egy bokor alatt, ez azért nem kis teljesítmény 15 disznótól, így tavaszelőn! Mikor megjegyeztem, hogy némi ellenszenvet vélek kiérezni az állatok viselkedéséből, sógorom megjegyezte, hogy miért csodálkozom, az ő univerzumukban én már betöltöttem a gonosz szerepét. Azt kell mondjam igaza volt, mikor szembenéztem az egyik költözésre jelölttel, bizony eszembe jutott, hogy legközelebb csak páncélban leszek hajlandó közéjük jönni! Azóta is ha megjelenek az jelentős trappoláshoz és a mogyorótermés csökkenéséhez vezet.

Szívás, vízszívás

Építkezés híján folytattuk a kert felvirágoztatását, ám ehhez már víz is kell. Elővettük, hát a technika kincsét, a mi kis pirosas-narancssárga Szent Lászlónkat, aki ugyan nem sziklából, de a kútból fog majd vizet fakasztani. Viszonylag gyorsan összeállítottuk a rendszert és készen álltunk a környék vízbázisának drasztikus csökkentésére.

Aki üzembe helyezett már centrifugális szivattyút az esetleg tudja, hogy nem mindig sikerül azonnal a vízfakasztó varázslat. Nálunk is az első cseppek inkább csak a homlokomról, meg a szemem sarkából jöttek, mikor beindítottuk a gépezetet. Hiába töltöttük fel a szivattyút vízzel, a végén már a harminc méteres locsolótömlőt is elkezdtük légteleníteni, de a kút vize csak nem akart előbuggyanni. Azért mielőtt végleg feladtam volna, egy újabb légtelenítési akciót követően süvítve tört elő a tömlő végén az éltető víz. Azóta is kiválóan működik, szükség is van rá, mert a füvesítési akciónkat követően a jelentős locsolással is csak egy elhanyagolt borostára emlékeztető zöld szőrösödés jelzi az udvaron a fűmagok elszórását. Mindenki azt mondja, jó lesz az, én még mindig szkeptikus vagyok, de azért akarom hinni, fogok én még abban a fűben hemperegni!

Kiskertemben jártamban

Úgy tűnik igaz az energiamegmaradás törvénye. Az ősszel és év elején jelentős energiákat fektettünk a kert termővé tételében, és a jelenlegi állás szerint kiérdemeltük a háztáji konyhakertek Káli Intézete címet! Minden elvetett magunk őrületes hajtásban mutatja meg magát szinte napról-napra. Na, jó a zöldség és a répa még nem sokat produkált, de a többi gyönyörűséges. A nagy örömködésben, na meg mert kaptuk, elültettünk paradicsom, paprika és padlizsán palántákat is. Aztán két nap múlva mikor kimentünk, szinte sírva tapasztaltuk a dúlást! Az amerikai veszedelem, Colorado ízeltlábú rossza megjelent a kertben és eltörölte a padlizsánok emlékét is! A magyarul csak krumplibogár névre hallgató veszedelem betette mind a hat lábát hozzánk is. Eddig csak a cserebogár pajorokkal vívtunk, de most itt van ez is. Ugyan nem akartuk, de kénytelenek voltunk némi vegyi beavatkozásra, mert ugyan a krumplit nem ették olyan ütemben, mint a paradicsom és padlizsán palántákat, de ha csak szedegetjük őket, biztos, hogy végül mi járunk rosszul. Így hát gazdabolt, néhány gramm megoldás, sátáni kacaj és végül háton fekvő krumplibogarak. Ez lett a történet vége.

Komposztáló, tolikapa

Terveinkben egy lehetőleg minél önellátóbb, lehetőleg kevés szerves hulladékot termelő háztartás körvonalazódik. Ennek megvalósítása érdekében készült az alábbi gyöngyszem, mely a hulladék feldolgozását és némi építési maradék újrahasznosítását is megvalósította.

A cél a könnyű építés és bontás, a jó szellőzés kialakítása volt, és nem utolsósorban a minimális befektetés. Ennek megfeleltünk, a többi majd a jövőben kiderül. Amiről most nincs kép az a legújabb szerzeményünk, a tolikapa. Óriási találmány, nekem most ő a kedvencem, főleg mert a kukorica és a krumpli köze elkezdett gazosodni, de csak kezdett! Ismerősöktől szereztük a szerkezetet, és azóta már jó pár négyzetméterét megjárta a kertnek.

Hát egyelőre ennyi, a látványrajz nincs elfelejtve, érkezik rövidesen, a tervek már készen, az engedélyekhez szükséges papírokat benyújtottuk a hatóságoknak, szóval lassan újra munkába vehetjük a házat is.