vityilló

Nem véletlen a címbeli utalás, bár az eredetitől annyira eltérő módon zajlott, hogy az már szinte ugyanaz. Na, ez szép és feloldhatatlan ellentét lett itt mindjárt az elején. A lényeg, hogy hidrotikus tevékenységeink során kialakuló helyzetek, lassan tolkieni magasságokat és mélységeket kezdenek elérni.

Még mielőtt belecsapnánk a címbeli szakasz ecsetelésébe, járjuk meg Móriát is. Ahhoz ugyebár, hogy falon belül tudjuk a víz varázslatát, némi földmunkára van szükség házon belül is. Már megint az ásás, lassan nálunk forgatják a szurikáták udvarháza következő évadát! Nem csodálkoznék, ha egyszer csak  egy fényképezőgép, vagy kamera lencséjébe néznék, mikor kibukkanok valamelyik aktuális gödrünkből. A kis szőrösökre jellemző vertikális hiperaktivitás már úgyis megy, szerintem jobb is a részidőnk testhossz kiemelkedés/másodperc dimenzióban, milyen látványos felvételek készülhetnének nagy sebességű kamerával, ahogy tizedeket verek rá egy hegyes orrú szőrösre, ráadásul lapáttal a kezemben!

De térjünk vissza a mélységi desszanthoz, fürdő kicsomagolás! Kezdetnek el kellett távolítani a régi kádat. Mivel a XXI. század gyermekei vagyunk, és nem barbárok, felpörgött hát kezünkben a liechtensteini innováció nagyrabecsült terméke, és sebészi pontossággal megkezdtük a kád eltávolítását. Mint kiderült, kellett is az odafigyelés, hiszen a fürdő alkalmatosság szerszámunkhoz méltó, hogy úgy mondjam svájci precizitással volt beállítva helyére. Miután lebontottuk a kádat ölelő és azt tartó, természetesen szabványos  - éppen amilyen tégla kézbe került, volt kisméretű tömör, nagyméretű tömör, B 30-as falazó blokk - keretet, és kiemeltük az egyébként békebeli öntöttvas kádat, megláttam azt az apró részletet, amelytől könnybe lábadt még a lelkem is.

Volt még a finom részletekre igény és hajlam azokban a kérgeslelkű mesterekben, akik egyébként posztapokaliptikus betontemetővé tudták változtatni az udvart! Amint látható, a kád ékelése, szintbe emelése a klasszikus, ha nem is imhotepi építkezési stílus jegyeit, de mindenképpen a kalákasztikus, oldjuk meg okosba, sufnidizájn irányzatot követte. Az egyiptomi hatás tetten érhető a masszív alapokat idéző, majd felfelé vékonyodó, de mindenképpen törekvő, tégla, kő fundamentumokon. A finom, hozzáértő, szinte már csibészesen elegáns végső hangolást csak szuperlatívuszokban tudom mérni. A végeredmény érdekében, a szinte tizedmilliméteres pontosság kedvéért hetvenes, százas szögekkel stabilizálták az egyébként legalább nyolcvan kilós kádat! Fenomenális nyüansz, szinte látom ahogy nyelve hegyét kidugva, oldalt fekve milliméterről milliméterre üti be a szeget a szaki, és közben a másik kezével vizsgálja a stabilitást.

Miután kigyönyörködtem magam az architektúra eme örökérvényű mementójában, megkezdődött a pokolirányú ásatás, természetesen miután feltörtük a padozatot. Miközben fogadott apósom, a fürdő felől megnyitotta Mória kapuit, én megkezdtem az előkészületeket az ostromhoz. Mert ugyebár ahhoz, hogy lyukat üssünk vityillónk oldalában, még mindig a jó öreg ásás szükséges. Azt még nem is mondtam, hogy először a csatorna bevezetését terveztük végrehajtani, és majd csak utána lesz a vízvérű csőkígyó falon belülre csalogatva. Szóval, mint ahogy az már rutinszerű, ások - hozzáteszem lassan mindent meg tudok oldani ásónyéllel és éllel, legyen az tonercsere, ajtónyitás, kenyérszeletelés, stb., ha lesz még Csillag születik, benevezek, én leszek az Ásók Ura -, ki kell szabadítanom a csatornát földel terhes börtönéből. Miután ez megtörtént, kezdődhet az ostrom!

" Megfelelő volt az idő, se nem ragyogó napsütés, se borult, vészterhes szürkeség. Kezembe fogtam félelmetes eszközömet, melynek vért idéző piros testére fekete rúnákkal festették fel a messzi hegyek varázslói, falakat áttörő mágikus nevét: HILTI. Miközben a faltövében egyre lejjebb ereszkedtem, falrontó fegyverem sikoltó hangon követelte jussát, porlasztó marásával szerette volna éhségét csillapítani. Elhelyezkedtem, szemem arra a pontra vetettem, melynek kiválasztása egyszerű, ámde minél többen veszünk részt benne, annál bonyolultabbá váló rituálé keretében megtörtént, a grammatika, geometria szellemeit megidézve, szögek és távolságok szörnyű erejű varázsigéit felhasználva. Pusztító harapású fegyverem a falnak feszítve, érzékeny pontját satu markomba szorítva, szabadjára engedtem annak dühét! Heves felsikoltással mart bele a világosszürke alap testébe, bőszen forogva rágta magát egyre mélyebbre, és miközben éhségét csillapította, hol doromboló elégedettséggel, hol pedig vékony vinnyogó hangú erőlködéssel tudatta elégedettségét. Még négyszer kellett rábírnom, hogy rágja bele magát a rideg fal tömör hallgatásába, amikor stratégiát váltottunk. A kőport vérző nyílások gyenge környezetére faltörőkos módjára rontottunk rá, és téptük, szakítottuk a fal anyagát, egyre szélesebb és mélyebb lyukat ütve annak végtelenek tetsző vastagságán."

Hát valahogy így volt tolkieni a hangulat. Én mindenesetre úgy néztem ki a gödörben mint Szarumán orkjai, koszos, dühös voltam és ordítani szerettem volna néha. Nincs is annál nagyszerűbb, mint annyi helyen kucorogva falat vésni, amennyiben a vésőgép épp elfér. Ásni már nem akartam, mert így is a szomszéd telkén voltunk, amit ő megértéssel fogadott, de a virágai, növényei jelentősen határok közé szabták bányászati jogainkat. Így hát maradt a macsós vésés, egy kézzel tartom a gépet, hátam a gödör falának feszítem, és ha valaki odanéz úgy teszek mintha hülyéskednék, pedig nem attól remeg a kezem, mert úgy teszek, hanem attól, hogy már 25 perce tartom félkézzel a fúrót. Miután gép nélkül is enyhe tüneteit mutattam a Parkinson-kórnak, kitaláltuk, hogy próbáljuk meg Mória felől is a rontást. Nekiláttunk. Én kívülről, érdeklődően és várakozva, fogadott apósom belülről, géptől süketülve, tremorizálta a falat. És egyszer csak a kőfalak lehullanak, összeértek a kezek, fanfárok hangja szállt, na meg a cementpor, de megcsináltuk, Kürtvár fala átszakadt. Örömünknek csak az vetett gátat, hogy további 10 percek teltek el, mire megfelelő méretűre faragtuk a járat belsejét ahhoz, hogy egy szentségtelen rituálé közben bejuttassuk a csatorna csövét házunk intim mélységeibe.

A tágítás utáni pillanatok kívülről, avagy a mélység titka. Földikutya létem helyszíne, ezen a szent helyen bújtam bele ork gúnyámba és ostromoltam a falat, hogy aztán majd egyszer itt távozzon rólam minden ásások szennye az örök csatorna birodalmába.

És mindez Mória bányái felől. A fények eddigre már odakint is jelentősen halványodtak, úgyhogy idegenvezetőként eljárva annyit mondhatok: ez itt a fürdőszoba (volt, van, lesz), lent a lyuk (van, aztán majd volt), balra csempe (volt, van, nem ilyen lesz), jobbra földkupac (nem volt, van, majd még lesz, de aztán nem lesz).

Céljaink elérése érdekében, még volt némi tennivalónk, így hát nekiláttunk, hogy mire kint is mória hangulatú lesz a megvilágítás, már szakmunka képét mutassa a ház falában nyitott lék. További gyökölés, mérés, vágás, illesztés, nyögés, feszítés után végre, új nyomvonalon csatlakoztunk leendő lakhelyünk legtöbb titkát elnyelő, közösségi hálózatához, és örömmel mutathattam feleségemnek, szám szélén szégyenlős mosollyal az alábbi látványt, amihez csak ennyit tudok hozzáfűzni:

- YOUTUBE. Share your works with friends, family, and the world.