vityilló

Mint már említettem szívünk választottját hamarabb kézen foghattuk, mint ahogy azt illett volna. Mivel biztosak voltunk benne, hogy rendben lesz minden a hitel körül, kifizettük az önrészt, na meg kulcsunk és atyai (tulajdonosi) áldásunk is volt, nekiveselkedtünk, hogy választottunk elhanyagolt matériumát új fénybe hozzuk.

Emlékeim szerint, az első találkozást követő, bódult ködben tévelygő, bárgyú félmosollyal a jövőbe révedő leendő háztulajdonos állapotánál ígértem a folytatást. Igen, döntésre jutottunk, melyet megelőzött egy magánlak sértésnek beillő kerítés belépős megtekintés, majd a tulajdonossal egyeztetett gusztálgatás. Érdekes élmény, ha mint vevő állsz a küszöbön, úgy teszel, mintha mindenhez értenél, na meg persze, ha van eszed elhívsz néhány házvásárlásban jártasabb embert.

A címbeli kérdésre a válaszom egy határozott igen. Vagy, nem? Voltak pillanatok amikor a kétség férge kijózanodván a gyakorlatias gondolatlöketektől, bőszen rágni kezdte lelkiismeretem és racionalista mindennapjaim manapság kopottas szövetét.