vityilló

Tényleg. Csak hát a pragmatizmus könyörtelen fogaskerekeinek mindent bedaráló perpetuum mobile jellegéből adódóan, egy gyakorlatiasan gondolkodó férfi ember első lépésként elégedett a családi ház kompromisszumával is. Legalább is a mi családunk esetében. Sok mindenről esett már szó, csak arról nem, milyen jövőbeni tervekkel a tarisznyánkban fordultunk be a pitvarba.

Nyugalom, nem tért vissza a Rákosi-korszak, pusztán a mi esetünkben találó cím egy intermezzóhoz. Arról már tettem említést, hogy udvarunkban a beton olyan természetességgel van jelen, mint Operabálon a női kiegészítők, mennyiségében pedig a magyarországi celebszámhoz viszonyíthatom, minden fűszál mellett van belőle. Ha nem is ilyen intenzív tartásban, de azért jelentős mennyiségben jelentkezett a fémhulladék is a munkálatok megkezdésével egyidejűleg.

"A mezőn egy ember hever
és ez nem olyan víg mező
amilyen azelőtt szokott
lenni, és máshol, a mező:
mert itt füstöt evett a fü
úgyhogy a nyugvást kereső
még kormosabb lesz tőle, bár
ugyis ép elég kormos ő."

(Babits Mihály: Ember a mezőn)

Ha nem is ilyen tragikus, de mindenesetre embert próbáló szakasz az udvar és a kert rendbetétele. Mint már említettem, helyes kis réti világunk van, de az udvar sem megy a szomszédba egy kis extremitás kedvéért. Elől szép kordonban zöldelő szőlőtőkék és azokat felvigyázó fémoszlopok színesítették gyomtól burjánzó bejáratunkat.