vityilló

Kihevertük a disznóölést, kitört a tavasz, az unaloműzés egy újabb nagy felelőse lépett elő a hajnali ködpárából: a kert. Tavaly már futottunk néhány kört azért, hogy a dús vegetációval megáldott rétünkből művelt, hovatovább pallérozott konyhakert váljék. Most jön a következő felvonás, függöny fel, folytatódjék az előadás!

Kicsit elmaradtam mostanság a bejegyzésekkel, de hát ilyen az élet, zajlik, még sincs időnk semmire. A ház lassan, de biztosan halad a metamorfózis rögös útján. Az utolsó nekifutás a falak ledöntése volt. Miután röviden elmondtam a ház újraegyesítési történetét, folytatom azzal a résszel, ami nem házépítés, de az életfelfogásunkra oly jellemző kis nüansz.

Ha családi ház, akkor ugye udvar. Ha udvar, akkor már kert is. Ha meg kert, akkor állatok is. Haszonállatok. Na, ez a mi alapkoncepciónk, és most előrébb léptünk az ügy érdekében.