vityilló

Gazdag Erzsivel kezdeni kedves dolog, de ez a poszt egy kémény lebontásáról, és az udvar füvesítéséről fog szólni. Meg annyi minden másról is, szokás szerint.

Jutott eszembe számos, szebbnél szebb gondolat, de aztán úgy döntöttem, higgadtság, higgadtság. A bürokrácia posványa újra és újra lehúz, úgy tekintenek rám a belőle burjánzó teendők, iratok, benyújtandók, készítendők, mint Frodóra a Holtláp tartósított bérlői. Megkezdtük a további munkákhoz szükséges engedélyeztetési eljárást. Meg kell állapítsam, hogy az Univerzum legbürokratikusabb faja címet elhappolhatjuk a Vogonoktól. Szerintem ha ma Hazánkban bármelyik vogon felújítási munkálatok kapcsán építési engedélyért lenne kénytelen folyamodni, az első két-három kör után térden állva, magába roskadtan zokogna és kérné, hogy pecsét és aláírás nélkül vágjuk el a torkát egy műszaki leírás példánnyal, vagy egy hiteles térképszelet másolattal. Mivel még nem végeztünk, sőt mi több az engedélyeztetés kezdetén vagyunk, építési jellegű szakköreinket felfüggesztettük, és kiköltöztünk a kertbe.

Mindent beterített. Leginkább engem, de kapott belőle mindenki, aki abban az időben betette a lábát az ajtón belülre. Uff, én beszélek.