Jutott eszembe számos, szebbnél szebb gondolat, de aztán úgy döntöttem, higgadtság, higgadtság. A bürokrácia posványa újra és újra lehúz, úgy tekintenek rám a belőle burjánzó teendők, iratok, benyújtandók, készítendők, mint Frodóra a Holtláp tartósított bérlői. Megkezdtük a további munkákhoz szükséges engedélyeztetési eljárást. Meg kell állapítsam, hogy az Univerzum legbürokratikusabb faja címet elhappolhatjuk a Vogonoktól. Szerintem ha ma Hazánkban bármelyik vogon felújítási munkálatok kapcsán építési engedélyért lenne kénytelen folyamodni, az első két-három kör után térden állva, magába roskadtan zokogna és kérné, hogy pecsét és aláírás nélkül vágjuk el a torkát egy műszaki leírás példánnyal, vagy egy hiteles térképszelet másolattal. Mivel még nem végeztünk, sőt mi több az engedélyeztetés kezdetén vagyunk, építési jellegű szakköreinket felfüggesztettük, és kiköltöztünk a kertbe.
Megjött a tavasz, a márciusban fagyos hangulatú tavasztündér felengedett frigiditásából, és ragyogva terített be mindent 15+ Celsius fokos mosolyával. Ennek megfelelően az egy hónappal ezelőtt megszakadt alázatos térden csúszásunk újra kezdődhetett. Igen, mi megadjuk a tiszteletet az anyaföld termékenységével szemben, térden állva csúszunk előtte, kénytelenek vagyunk, mivel a tarack gyökerei vidáman integetnek felénk a porhanyós földből, úgy mint Kim Dzsong Un népe a vezér születésnapján. Körülbelül annyira szeretjük is őket, mint a személyi kultusz intézményét. Szóval szedjük a gyökereket, de közben vetünk is, sőt, gyönyörködünk a korai vetéseink küzdelmes hajtásaiban. Mint azt már elmondtam, kertünk feladata a családi éléskamra jelentős mértékű támogatása is. Ennek megfelelően amit csak lehet - a bizalmunkon kívül - belevetünk. A korai borsó már áttörte a földpáncélt, és határozott zöld csíkként jelzi jelenlétét, a hagyma, fokhagyma szintén megmutatta tengeribeteg színű polipcsápjait. (Huhh, ez elég ambivalens példa volt, egy tengeribeteg polip, vajon mit tenne vihar idején, átalakulna élő helikopterré? Akkor meg jön a légi betegség, ahh inkább hagyom, mert csúnyán belegabalyodom.)
Míg a család háromnegyede gereblyével borzolta az idegeit, addig én magasztos feladatra vállalkoztam, sorjelölőt készítettem! Kellett, mert egy kert akkor szép ha egyenes, minden sora! Meg ugye lesz ott kukorica is, ha kapával akarom a sorokat kihúzni, akkor egy inkontinens ökörre is bízhatnám a jelölést. Szóval, egy felújítás alatt lévő házban, udvarán nincs felesleges maradék, bontási anyag, így van ez nálunk is, így hát felöltöttem a legjobb MacGyver-es tekintetemet, és összeszedtem a hozzávalókat. A szobai padló párnafái között találtam egy 160 cm hosszú, félgömb stafnit, na ez jó lesz a vízszintes "vezérsíknak". Mivel a kukorica meghatározza az alap sortávolságot (esetünkben 70 cm) ezért kellett három darab fognak való akármi is. Találtam. A régi drótkerítéshez használt hálótartó betonvas pálcákból lettek a fogak! Már csak a nyél volt hátra, az is összejött egy 2 méteres periodikus betonvasból készült, aminek vastagságából és hosszából adódóan súlyos következmények születtek. Mivel a nyelet rögzíteni is kell, és csak egy 10-es fúrószár állt rendelkezésemre, ezért jó, "okosba megoldjuk" szemlélettel többször erőszakot tettem a stafni oldalán, hogy a megfelelő méretű lyukat megteremtsem. Sikerült is, csak a precíziós megmunkálásnak köszönhetően nem szorult bele a vas! A helyén volt, de húzásra elhagyta a számára tervezett és kivitelezett tartózkodási helyet. Ez csak azért gond, mert egy sorjelölőt, ugye húzni szoktak. Meglehet próbálni a tolós változatot, de figyelmeztetek mindenkit: nem csak az a kellemetlen, ha rálépünk egy gereblye fejére, hanem az is, ha tolás közben megakad, úgy gyomor magasságban a nyelével. Bár, ha van a családban frontsebész... . Na, szóval azért, hogy ne csússzon ki a nyél, drótból két feszítő szárat alkottam és íme, megszületett.

Megkezdhettem immár a kert vakargatását, büszkén húztam a csíkot. A második körtől aztán veszítettem a  büszkeségből, meg jelentős mennyiséget az energiáimból is. Hála a minőségi alapanyagoknak, újabb szerszámom komoly gravitációs értékkel bírt. Minden sorjelölés után elkaptam néhány, a közelemben lebegő oxigén molekulát, pusztán a létfenntartás érdekében, de nem adtam fel! Én csináltam, mégsem mondhatom, hogy a fene a gazdáját! Egy üres palackkal, 100 méterről felmerülő búvár reménytelenségével karcoltam a kertet keresztbe-kasba, mert ugye kukorica, krumpli, egyéb veteményes, ha már van óriásoknak való fésű, használjuk! A változatosság gyönyörködtett, úgyhogy miután már nem kellett jelölni, kezdtem a kukorica vetését. Volt már benne részem korábban is, jól emlékeztem, nem egy derék (kímélő) dolog. Amennyit én ennek a kertnek már eddig is hajbókoltam! Minimum bő termésátlagot kell produkálnia! A jelenlegi leltár a következő: kukorica elvetve, krumpli elvetve, zöldség, répa elvetve, hagyma (többféle) elvetve, retek elvetve, borsó (van ami már ki is kelt) elvetve, gerincsérvműtét elvetve! Van még a gyümölcsfák mellett málnánk is, cirka 4 sor, kordonosra tervezve, úgyhogy szépen lassan kezdhetem élezni a kapákat, lesz mit csapkodni a nyáron. Több napos tevékenység volt a fennt rögzített gazdaképző, de a ház sincs elfelejtve, nemsokára kéményt szedünk le, utána, na meg az engedélyek után kivéssük az utolsó felesleges falakat is, és végre átcsaphatunk az építős részekbe. A nyílászárókhoz szükséges faanyag már szárad, rövidesen kész leszek egy koncept rajzzal a tervezett teraszról, addig is kitartás és akinek kertje van húzzon bele, mert mi már mindent bevetünk a cél érdekében!