Boldog Újévet! Nem tűntünk el mindössze téliesedet az idő, na meg jöttek az ünnepek. A kinti munkálatokat erősen befolyása alá gyűrte a hőmérséklet hirtelen zuhanása, na meg az a tény is, hogy ennek köszönhetően az utolsó alkalmakkor már komoly rétegeket kellett magunkra ölteni a szabadban végzett úri huncutságok kedvéért. 

Még az ünnepi gyomortérfogat növelés, láblógatás megkezdése előtt tettünk egy határozott lépést az udvar külcsínje érdekében, az egyetlen meghagyott meggyfát is kivágtam. Szegény, levélhullás közben látszott igazán mennyire nem egészséges a szentem, így hát fájó szívvel, de eutanáziát alkalmaztunk az ő esetében is. Mindenki megnyugtatása érdekében, ültettünk is helyette egy másikat. Szóval, mínusz fokokban nagyon jó ám fát vágni. A korábban kidöntött fatörzset, ami valljuk be nem egy mamutfenyő alkat, a hidegben inkább csak darabolnom kellett, amint a mellékelt kép is mutatja.

Az igazi öröm ebben, hogy már megint egy ilyen macsós szerszámot használhattam. Na jó, tudom, hogy egy benzines sokkal menőbb, de nekünk csak ilyen van, de mindenkit megnyugtathatok, ugyan kicsi, elektromos, de ügyes! Néha ugyan lazul a kicsike, olyankor állítani kell a lánc feszességén, de amúgy harapós, mint egy tűzről pattant menyecske. Ez az anyósomé, vagy a sógoromé, fene jobban tudja, de most már van nekünk is, hozta a Mikulás, na meg a Bricostore csődbiztosa. Szép piros, kicsit ijesztő is, vajon miért ezt a színt választották? Csak nem azért, hogy a melós ne lássa meg ha véletlenül nem a fát, hanem valakinek a valamiét vágta, és fröccsen a vér? Brrrr. Amikor kicsomagoltam a dobozából, Stephen King szelleme suhant végig a szobán, úgy vigyorgott az a fűrész, mint az autó, a Christine borítóján. Jobb lesz vigyázni vele.

Na hagyjuk a kerti horrort, lépjünk beljebb. Még tavaly nekiestem a fürdő falának is, szintén szerszámos - HILTIS, IMÁDOM - meló volt, csak úgy röpködtek a csempék. Mikor a kéményszöglethez értem, elgondolkodtam, márciusig bizony hideg lesz a házban a belső melókhoz is, kellene egy kályha! Be is indult a családi logisztikai gépezet, és rövid időn belül kaptunk egy használt, de nagyon jó állapotú fatüzelésű kályhát. Így hát lett egy tüzes kis barnám, nyugi az asszony is tudja, együtt simogattuk mikor megérkezett, megvizsgáltuk minden nyílását - rossz az, aki rosszra gondol -, és már szinte éreztük is azt a melegséget, amit nyújtani fog nekünk.

Hasonló a kicsike, kicsit kell majd javítgatni, de elduruzsolgat majd nekünk. Mivel minden rendelkezésre állt, elkezdtük összeállítani a csöveket, legyen végre melegecske. Amint kiszedtem a kéményből a csőbemenetet lezáró dugót, rögtön láttam, hogy ide bizony nem jön majd a Mikulás, torkáig megvolt telve hamuval és korommal. Hurrá, még egy mesterség amit autodidakta módon fogok elsajátítani, rövidesen kéményseprő leszek! Na ez a meló már átjött 2013-ba, szombaton nagy kedvvel megáldva kibontottam a tisztítónyílást és megkezdtem a szilikózisom alapjait lerakni. Nem tudom hány év, vagy milyen tüzelő kell ahhoz, hogy így megteljen egy kémény, de ebből az egyből, én 5 diszperzites kanna cuccot termeltem ki. Mikor már könyékig a ház légcsőrendszerében turkáltam, már simán szerepelhettem volna egy horror filmben, még a könnyeim is feketék voltak. Az egészben az a legszebb, hogy csak kézzel tudtam a feltapadt anyagot, na meg a tisztítónyílás szintje alatt felgyűltet kiszedni. Mikor kihordtam egy temetőre való hamvat, jöhetett a kefélés! Ne örülj, ez nem az! Az a bizonyos hosszú dróton  meredező drótkefe, amit bedugsz a lyukon (ez egyre rosszabbul hangzik, bocs), és ütemesen rángatva (mondom, egyre hülyébben hangzik), kikeféled a kormot (is).(Na, ez volt a pont az i-n.) Mire mindennel végeztem a jobb kezem újra olyan lett, természetesen egy alapos kéz-, majd fürdőszoba mosást követően, mint egy lepukkant drogosé. Lassan nem hiszik el ha látják a kezemet, hogy házat újítok fel, simán azt gondolják csak kamu. Nem baj, a kémény tiszta, mikor kipróbáltam egy darab papírral, úgy rántotta be a huzat a lángot, mintha zsinóron húznák. Azért a technika nagy dolog, még képet is tudtam készíteni a mobilommal a kémény belsejéről, Figyelem a következő kép a nyugalom megzavarására alkalmas pillanatot örökített meg, csak saját felelősségre, 30-on felül ajánlott a megtekintése.

Már látszik az alagút végén a fény. Mostantól megint viszonylagos rendszerességgel jelentkezünk, jönnek a benti bontások, padló felszedés, falkidöntés, stb. csupa fincsi dolog.