vityilló

Még mindig a szavannányi kertben állok és taposom az ásót. Nem vagyok hülye, béna és lassú sem, csak kevés az időm, de ami szabad belőle, azt bizony felforgatással töltöm. Föld felforgatással. Fülemben pedig dübörög a Guns 'n' Roses.

A véletlenek mindig kerekítenek valami jó alapot a történések elmeséléséhez. A múltkor, amikor rabszolga műszakom teljesítése érdekében földműves továbbképzést szerveztem magamnak, amelyen én voltam a moderátor, gyakorlatvezető és természetesen a gyakorlati animátor is, szóval az esedékes kert ásási aktív pihenőidőmben, rájöttem ,hogy nem muszáj nekem a szomszédos kocsma duhaj bokákolásait hallgatnom munka közben. A technika csodájának köszönhetően, immár egy teljes média-kommunikációs központot cipelek én is a zsebemben, hát használjuk ki a lehetőségeit, és boldog ifjúkorom egyik régen hallgatott zenekarának albumait utaltam ki magamnak, mint motivációt serkentő audiógyógyászati kiegészítőt. Akkor még nem sejtettem, hogy számtalan, a tevékenységemmel összefüggésbe hozható szövegrészlet döbbent rá a hétköznapi borzalmak jelenlétére!

A címben is szereplő zeneszám első sora kissé fellengzős hasonlatnak tűnhet így október vége felé egy ásás alatt lévő közép-európai kertben, de higgyétek el, nem az! Ugyan nincsenek liánok, burjánzó flóra, sötét növényzet leple alól felvillanó, a koncolás ígéretét, mint alapvető opciót nyújtó szempárok vagy minden irányból felhangzó és a jövőnket étlapra felvésett rövid novellává züllesztő reccsenések, zörejek, surranások és morgások, de ez ne tévesszen meg senkit, vannak rejtett tartalékok, ha kellő képzelettel megáldott és felkészült ásási tarnszba kerülünk. Itt van mindjárt az egyik kedvencem, az organizmus ami megfelelő genetikai havária esetén biztosítaná a Szörny Rt. erőművében a sikolyterhelés okozta ellenőrizhetetlen láncreakció kialakulását. Ez kérem szépen a cserebogár lárvája a pajor, népies nevén a Pata! Aki már látott ilyen gyönyörűséges lényt az tudja miről beszélek, méretes fehéres, esetleg sárgás színű szelvényezett testű, narancssárga fejű és lábú, elegánsan ívelő, fekete berakású csáprágókkal felszerelt házikedvenc. Amikor ásás közben egy méretesebb példány (kb. 5 cm) fordult ki a földből, majdnem felsikoltottam. Békésen verejtékezem, aztán egyszer csak, hopp előpattan egy ilyen kitin rettenet és vekeng, mint egy újszülött alien! Bakker, ha nem rekednének meg a növekedésben és nem lenne teljes átalakulás, simán elmenne Tyranidának a Warhammer univerzumban. Ettől bizony még az Űrgárdisták is rettegnének, hiszen a génmódosított szervezetükben termelt vizelet simán és azonnal korrodálná az erőpáncéljukat, és korrodálná, mert ezeket nem úsznák meg beh....zás mentesen! Szóval, van egypár ilyen Miss Disgusting esélyes lakónk a kertben, az már biztos! De a természet és a táplálkozási lánc, nagy úr! Amelyikkel nem tudtam végezni egy határozott roppantó, taposó vagy metsző mozdulattal, az bizony biológiai kutatásra adta a fejét. A kutatás témája pedig, a kert körül élő madarak emésztési folyamatainak közvetlen megfigyelése címen publikálható, már ha bármelyik ízelt testű előadó megoldja az isteni kiváltságként megfogalmazható misztérium titkát, és feltámad.

Miközben a fent említett rendszertani elkorcsosulással kapcsolatos gondolataimat próbáltam megfékezni, felcsendült egy újabb áthallásra alkalmas dallam, mivel már éppen az ellenkezőjét éreztem Axl és a többiek megnyugtattak, hogy It's So Easy! Csak azt nem tudom, hogy mi? Az ásás, vagy a pajor holokauszt? Mert ha az ásásra vetítem rá, akkor vegyes érzelmekről kell számot adnom. Az eltelt időben annyit ástam, hogy valóban könnyűnek érződik a dolog, de azért, na! Ha a rovar apokalipszisről van szó, akkor oké, tényleg könnyű, ha nem én segítem őket az aktív eutanázia gyakorlati tapasztalatainak elviselésében, vagy az azt támogató hospice szolgáltatásaimmal, akkor a légi támogatás világítja meg számukra az ösvényt az örökkévalóság felé, szóval ez valóban könnyű.

Ahogy telik az idő és fáradok úgy önt belém lelket a fülemben dübörgő banda. Mikor már feladnám, felcsendül a lágy és dallamos Patience, és érzem, hogy hallgatnom kell rájuk, ők pedig tudván, hogy megszívlelem tanácsukat, gyengéden a fülembe búgják az ásás 5 és feledik órájában, hogy Don't Cry. Köszi, még szerencse, hogy ennyire nem nem tört meg egy kis fizikai munka, de értékelem a figyelmet. Aztán a kert is sugalmaz a zenén keresztül egy üzenetet, amikor síppal, dobbal, szólógitárral berobban a You Could Be Mine! Hiszen már a tied vagyok, ba meg. Napok, a kevés együtt tölthető idő miatt, már hetek (2) óta veled töltöm az időmet, mi kell még? Naponta órákat lopok el a családtól, mint egy béna, hűtlen férj, csak hogy meg dolgozhassam a tested, te önző dög! Huh, lehet, hogy pihennem kellene? Lihegve támaszkodom az ásóm nyelére, miközben besompolyognak a dobhártyámra a következő szám első sorai, Take me down to the Paradise City, when the grass is green, and the girls are pretty. Nem rossz ötlet, bár zöld füvet inkább most ne, a lányokkal meg úgyse tudnék és akarnék mit kezdeni, úgy hogy sóhajtok egyet és folytatom a testedzést. Annak ellenére, hogy az októberi időjárás nem éppen szabadtéri wellness-barát hangulatot áraszt, én bizony párologtatom magamból a folyadékot rendületlenül. Mint egy kaméleon, úgy nézek ki az idő előrehaladtával, csak nekem a kültakaróm nem az álcázás miatt változtatja a színét, hanem az aktuális tempómnak megfelelő folyadék veszteség színezi meg a pulóveremet. Mondhatnám azt is, egy kis ásással felülírom az evolúció szabályait a mimikri terén, de éreztem, hogy ez már egy kicsit erőltetett gondolat, és ebben meg is erősített a rock aktivátorom, mert szinte a gondolattal egy időben meghallottam , hogy Ain't It Fun. És valóban nem az, tudom miért kezdtem el az ásást, és végig is csinálom, de jövőre ekét neki! Úgy fog végigsöpörni rajta a diesel veszedelem, mint New Yorkon a Sandy! De most ásni kell ,mert a jövő üzenetét hordozva éppen itt nyálaskodik a fülembe a November Rain, és azt már nem akarom megérni itt kint az ásó nyelébe kapaszkodva, az tuti!

Ha végeztem a maradékkal és még nem jutottam el a záró dalban szereplő helyzetgyakorlatig, akkor ígérem folytatom a beszámolót, de most ások és még meghallgatom a Knockin' On Heaven's Door-t!