vityilló

A nejem azt mondta, féltem a drótozástól. Kijelenthetem, nem féltem, csak tartottam tőle. Joggal, nem volt annyira könnyű, de ez is megvan. Amikor csempevéséssel kezdtem, majd bedrótozva fejeztem be.

Az a helyzet, hogy miután az oszlopok a helyükre kerültek, és álltak mint a cövek, tudtam, hogy nem húzhatom sokáig a drótháló kifeszítését sem. Ennek ellenére nekiálltam vésni a maradék csempét a fürdőben. Ám családom szemfüles módon addig-addig hallatta rávezető kérdéseit, míg bólintottam: ebéd után drótozunk. Ugyebár a drótháló fémből készült, hajlékony (na, ez is relatív mint a vízmérték, amint pl. a vezérdrót meghaladja a 15 cm-t, elhajlik mint a tér idő kontinuum Chuck Norris kezében, de ha ennél rövidebb akkor már olyan mint a rigor mortis.), és az a feladata, hogy kizárja a szomszédot, a szomszéd kutyáját, a szomszéd felől érkező egyéb négylábú, rosszabb esetben kétlábú settenkedőket. Mivel nálunk a gazdaságossági szempont nem az utolsó helyen szerepel, és mindig kapunk valami felhasználható anyagot, így dróthálót sem kellett egyelőre venni,  jó minőségű bontott dróthálónk volt pihentetve. Neki is láttunk, hogy kiterítsük a tekercset az udvaron, megszemlélvén, hol és mennyire kell javítani a steampunk futószőnyegen. Miután kigurítottuk a nagyobbik tekercset - azért azt, mert 15 méternyi oszlopsort kellett betakargatni a szellős drótpaplannal - láttuk, hogy azért nem minden szeme olyan éles és egészséges ennek a hálónak, mint elsőre tűnt. De mivel a drótkerítésnek is két vége van, ezért a jobbik felől mértük ki a szükségest. Ehhez először arrébb kellett költöztetni a száraz levelekből rakott krematóriumot, mert úgy füstölt, hogy ha nem kapaszkodtam volna a drótba, tuti eltévedek az udvaron. Így viszont feltaláltuk az indiánok inspirálta mobil kommunikáció újabb lépcsőjét, lehetne a brand neve Ismoke, a logó meg lehetne mondjuk:

Na, szóval fel-, akarom mondani legöngyölítettük a hálót, kimértük, vezérdrótokat leellenőriztük és kezdődhetett a feszítés, felül, alul, középen. Tisztára mint egy erkölcstelen ponyvaregény, pedig nem az volt, hanem erkölcsös, tartotta magát az a drót, mintha muszáj lenne, így hát kénytelenek voltunk erőszakot tenni rajta. Pfuj, beste lelkünk, nem átallottuk vasrúddal feszíteni, hogy végre egyenesbe jöjjön a piszok drótja. Mikor aztán végül ott pendült az oszlopok között, feszesen, mint a cimbalom húrja, kicsit megnyugodtam. Igaz, hogy eddigre néhányszor majdnem sikerült ujjakat lemetszeni, bőrünk néhány négyzetcentiméterét is áldoztuk, de látszott, hogy rövidesen rácsok közé kényszerítjük telkünk foghíját is.

Beállítottunk minden fontos paramétert, úgymint magasság, egyenesség, a már többször emlegetett relatív szint, a vízé, feszesség és ehhez meg kellett küzdenünk rendesen. Amint már említettem a drót hajlékonysága némiképp viszonylagos, így hát fogókkal, kalapáccsal és más barátságos szerszámokkal kellett rávennünk arra, hogy teljesítse feladatát. Tisztára olyan volt, mintha egy kínzókamra személyzete kimenőt kapott volna és csapatépítő jelleggel kerítést építene. Szókincsünk jellemzően az igék halmazából merített a legtöbbet, "Húúúzd meg! , Feszíííítsd! , Fogd! , Tekerd! , Szoríjjjad! ; aztán meg az anatómiai kérdezz-felelek is népszerű lett, Az ujjad? ÁÁÁ, Semmi! , A szemed! , A kezed! , Kezed? Még megvan. . Ha őszinte akarok lenni, ha csak hallottam volna magunkat, biztos halálra rémülök, és hívom a szerveket. Mindazonáltal megint bebizonyosodott, hogy a nyers erő időnként célravezetőbb mint a cizelláltan tervezett projekt. Nem egyszer kényszerültünk ősemberi hörgésbe fulladó erőmutatványokat végrehajtani, miközben egyikünk a drótba kapaszkodva el akarta húzni az oszlopot telkestől, míg másikunk szerszámokkal felszerelkezve csavarta az oszlop köré ugyanazt a drótot. 

Végül ott feszült az acél háló köztünk és a szomszéd között, csendesen, gonoszul, várva az elkényelmesedett tetőnyulakat, akik már megszokták, hogy szabadon járkálnak ki-be, de ennek ezennel vége!

A háttérben életem szerelme éppen azon gondolkodik, mit hová vessen majd tavasszal a kertben, úgy hogy odasettenkedtem, és őt is megörökítettem, mert drótot ugyan nem tudott húzni, hiszen az olyan ősemberes, erőfitogtatós dolog, de a diófa környékét megkapálta, ennyivel is kevesebb lesz tavasszal a meló. Az időjárás már nem a legbarátibb, így hát Ő is mint mindannyian, a medvék emésztését serkentő védőöltözetben tevékenykedik.

Azért már alakulunk.