HTML

vityilló

Vágytunk rá, megvettük. Most jön csak a java, fel kell újítani. Viszont mi csináljuk, magunknak, húzós, de az álmok ha megelevenednek, megéri!

Címkék

3malac (2) allergia (1) ásás (5) betonoszlop (3) bontás (4) Címkék (1) csatorna (5) dagonya (1) dante (1) disznóölés (2) drótkerítés (1) falak (2) favágás (1) flex (1) (1) fürdőszoba (4) Guns n Roses (1) ház (34) hitel (1) (1) időjárás (1) infografika (1) kád (2) kalapács (1) kályha (1) kapa (4) kapu (1) kémény (1) kéményseprés (1) kert (16) kraken (1) kürtvár (1) kutya (1) lakáskassza (2) malac (1) mória (1) ólak (4) pajor (2) pala (1) petrocelli (1) rotációs kapa (1) sár (1) sarokkád (2) sokkoló (1) szántás (3) szerelem (2) tarack (2) tégla (1) traktor (2) tyúk (1) udvar (13) utánfutó (1) vas (1) vetés (1) vietnámi (1) víz (3) vízakna (1) vízvezeték (4) wc (1) Címkefelhő

2012.09.11. 14:13 lipka zoltán

Mélyvízi intermezzo, azaz Vigyázat, mély víz! 1,5. rész

Az előzőekben megírt földmunkás értekezlethez azért tartozik még néhány gondolat. Ugyebár ott hagytam abba, hogy a setét kígyóutánzat elnyerte végső nyughelyét, úgyis fogalmazhatnék, alászállt a mélységek bugyraiba, hogy majdan onnan, bugyogva ontsa éltető nedvét.

Na, azért ez sem csak úgy hamm cipó bekaplak! A 100 méteres tekercsből szépen vezetgetve, mint mamókát a zebrán, néha perdítve rajta, amitől kissé olyan lett a munka, mintha ugrókötelezni akarnánk, le kellett fektetni az árok aljára. Azonban az idő csak haladt felettünk, amikor régészeti társasjátékot játszottunk,  így nem csodálnivaló, hogy az egyébként, kellő hőmérsékleten lágy és kezelhető óriási tyúkbél, este felé már igencsak rideg hangulatba került. Igaz szóltam az ifjúságnak, dobják oda, ahol még érintette a nap a földet, mert hát ugye azt mondják a lenyugvó napnak is van ereje. Ezt mondjuk, később rájöttem, hiba volt kérni. Ugyanis tényleg van! Mert ugye én azt vártam, hogy szépen a naptól simogatva és átmelegedve, mint a pelenka a banánpüré után félórával; kezes bárányként fog siklani a gyászos hangulatú csövecske. Lágyabb nem lett a cső, de van egy új vállalkozás tervem: az udvar sarkában felállítok (érted!) néhány nyugágyat, aztán potencia zavarral küzdő férfiaknak jó pénzért bérbe adom este 5-től napnyugtáig. Tuti kasza!

Szóval, maradt a birkózás, igazgatás és eljött a nap fénypontja: Temetés! Na, így még nem örült senki ennek a felkiáltásnak, szerintem a környéken lakók már aggódnak, lehet, hogy egy sátánista szekta lesz a szomszédban! Mindezzel persze nem volt időnk törődni, aki élt és mozgott (még) szerszámhoz kapott (ásó, lapát, kapa, gereblye, leveses kanál, stb.), és bőszen temetni kezdett. Ez már csak azért is fontos volt, mert erősen lefelé bukóban volt a napocska, úgy látszik kiszívta az erejét ez a fekete lelkű vízsztráda. Hát amilyen merev volt, nem is csodálom. Szóval temetünk, temetünk, meg persze taposunk is, tömörödjön az a föld. Felváltva vágtam le egy-egy nemzet díszlépését, illetve néha, mint enyhén debil apuka a csecsemőnek, örökbecsű szökdeléses műsort adtam elő az utcán arra haladok nagy örömére. Volt aki azt kérdezte, nem a következő paralimpia hármasugrás számára készülök-e? Más egyszerűen csak felajánlotta, hogy szívesen bekarcol egy ugróiskolát a földbe, úgy legalább lesz némi koncepciója is a gravitációellenes harcomnak!

Ekkor érkezett meg a nap legszebb ajándéka, feltámadtak a szúnyogok! Először csak néhány kamikaze példány tesztelte tűrőképességünket, majd amikor látták, hogy fontosabb az ásás (úgy fedtük az árkot, mint Al Capone emberei a sivatagban, az időre vissza nem térített hitelfelvevőt), felbátorodtak és leadták a drótot a többieknek: gyertek, kitelepült az Országos Vérellátó, rendkívüli véradás van! A többi erre a hívásra azonnal odasereglett, és megkezdték a vérkóstolást. Tisztára mint egy borversenyen, ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi. Jó bulijuk volt, mert ahhoz, hogy kirúgjam őket a söntésből, el kellett volna dobnom a lapátot, akkor viszont lassul a munka, így hát még gyorsabban lapátoltam, ettől még jobban izzadtam, megnőtt a légzésszám, több lett körülöttem a szén-dioxid, ebből következően olyan lettem mint egy kivilágított útszéli motel, csapatostól jöttek a vacsoravendégek. Eszembe jutott, mi lenne ha szén-dioxidot szívnék be és oxigént ki, de rájöttem, hogy fotoszintézishez már nincs elég fény, akkor meg minek. Szó mi szó, forma 1-es tempóban végül bevégeztük a sebzárást az udvar földjén, de ideje is volt, mert a vége felé már nem láttam az orromig sem, úgyhogy ki tudja mi minden került föld alá, abban az egy órában.

Hát, ennyi még hozzátartozik a mélyen megkedvelt földtani gyakorlatok első felvonásához. Rövidesen következik a fürdőszoba felőli bánya megnyitása, majd meglátjuk ott milyen leletek és események tarkítják az unalmas és egyhangú lapátolást.

1 komment

Címkék: ház víz vízvezeték


A bejegyzés trackback címe:

https://vityillo.blog.hu/api/trackback/id/tr674769622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

macamuca [IHUN] 2012.09.14. 16:09:31

".....ki tudja mi minden került föld alá, abban az egy órában."
Létszámellenőrzés megvolt? A kezdő- és a zárólétszám egyezett? Név szerint is, nem csak darabra? :D
Ha igen, akkor semmi gond.
Ha nem, akkor régészet 2.0. !! :D

Anno szerencsénk volt: amikor mi vezettük be a vizet az udvarra, akkoriban csinálták a faluban a szennyvízhálózatot. Kis kanalas géppel ásták a csöveknek az árkot (kb fél méter széleset) = pont ilyesmi kéne nekünk is, akkor nem kellene naaaaaagyon-nagyon hosszan és sokat ásni. Párom megbeszélte a gépkezelővel, hogy meló után nálunk lesz jelenése: kb 1 óra alatt végzett is. Másnap belekerült a cső, átvették, és indult a temetési szertartás, pont, mint nálatok: "..... aki élt és mozgott (még) szerszámhoz kapott (ásó, lapát, kapa, gereblye, leveses kanál, stb.), és bőszen temetni kezdett." Kiegészítve annyival, hogy a kerti ásott kútból "némi" vízzel (búvárszivattyú is dolgozott :D) segítettük a tömörítést. Mire nagyjából végeztünk, megérkezett a szomszéd bácsi fia, traktorral. Traktoros volt a helyi tsz-ben, beugrott az apjához. Nosza, nem mennél végig a betemetett árkon? De. Oda-vissza párszor végigment, a kupac lelapult. Őszre befüvesedett, tavaszra teljesen sík volt, nem látszott, hogy ott egy mély lik volt Földanyánk testén :))))
süti beállítások módosítása