vityilló

Nem, nem az udvarokon található, úszásra csak nyomokban emlékeztető mozdulatok kivitelezésére sarkalló, sznobista, lábgomba tenyésztő, hidropónikus ökoszisztéma tároló, merevfalú madáritatóról van szó. A megoldás roppant egyszerű, amikor unokaöcsém önkéntes bátorsági rohamában úgy döntött egy este, hogy nagymama látogató családi kiruccanás után, egy élete, egy halála, Ő bizony nálunk alszik, a fürdőszobába lépve az alábbi mondatot sóhajtotta el nejemnek: Marcsika, de jó nektek, hogy medencétek van a fürdőszobátokban! Mindezt címezte egy 140x140-es sarokkádnak, a három és fél éves kölök, tekintve, hogy addig csak hagyományos fürdőkádat látott. Megsúgom, addig is örökbérlete volt a szívünkben, de ezzel egy újabb érvényesítő pecsétet kapott rá.

Térjünk a tárgyra, sarokkád. Asszimetrikus sarokkád, ahogy azt eldöntöttük. Nosza, internetre fel, hol a legolcsóbb, méretben megfelelő-e, a számunkra tervezett jobbos van-e raktáron? Hamar átlendültünk a párszázezres kategórián, volt köztük olyan amin több volt a fúvóka, mint a NASA összes űrsiklóján, beleértve a felrobbantakat is! Gondolkodtam is, mi lenne ha valamit elkötnének a fűtés és vízszerelők, ülök a kádban,  jöjjön a hát, comb és egyéb masszázs, kapcsoló be, egyszer élünk,és tényleg! Mert a gázszerelő félre kötött, esetleg. Na mindegy, ez a veszély nem fenyeget, már csak azért sem, mert nem bízok az ementáli típusú káddesignban. Hamar megtaláltuk a nekünk megfelelő kádat és annak élőhelyét. Hülye dolog, de szeretek úgy vásárolni, hogy tudom, amiért megyek, meg is kapom, nem kell felülírnom a bevásárló szoftveremet, holmi raktárkészlet zavar miatt. Az egyik feltalálási hely a kék-sárga rejtőszínben gazdag, profi, félprofi és amatőr ezermesterek Mekkája volt. Mielőtt odamennénk csapatostól, a fentebb említett perverzióm miatt betértem hozzájuk, lássam vajh milyen az életben, az interneten már megcsodált, és lestipi-stopizott uszodaimitátor. Hozzáteszem, az interneten, webáruházban az opciók szerint van kád, telefonos érdeklődésre van kád, jobbos is van, nagyon van még pár darab a nagymamánál is van, mert nem fért el máshol, szóval tényleg csak meg akartam nézni, hogy fest a drága. Ahogy közelítek a fürdőszoba szekcióhoz, látom ám, nem szégyenlős a mi választottunk, jobbos is, balos is, pőrén kiteregetve az összes testnyílását, büszkén feszít a polcrendszernek támaszkodva. Na, gondoltam nincs itt gond, a szégyenlősebbek biztos elbújtak valahova. Odaérkezvén, szemérmesen megvizsgálgattam a jövendőbelit, de csalódnom kellett, igaz, hogy további akciókkal próbálták a bájait megvételre kínálni, de azonnal kiderült, hogy repedtsarkú!, Mind a három sarkán, nem beszélve a falcolásra emlékeztető, haránt metszésekre a peremén. Gondoltam nem gond, ez itt a holland kirakat, valahol találok majd ízlésesen csomagolt és védett darabokat is. Ehhez nem volt elegendő a saját paraszti tájékozódó képességem, keresnem kellett egy révkalauzt, aki elnavigál a termékek tengerében. Na, itt jött az önkiszolgáló deja vu! Mindenki járt már úgy, hogy valamelyik vásárlóbarát hiper-, szuper-, multi-, szerintem már csak piti marketben, egyszer csak elveszett, nem találta amire szüksége lenne, és még saját magát is keresnie kellett. Én is így voltam, elkezdtem vadászni a kék-sárga rezervátum lakóira. Az első próbálkozás nem jött össze, már a szemkontaktusban lehetett valami becserkészős csillogás, mert az áldozat, mielőtt szóra nyitottam volna a számat, már hadarta is:

-Nem vagyok ... kék-sárgás, csak szeretem ezt a színösszeállítást!

Megyek tovább, s lőn, görnyedő alak a polcok tengerében, na ha pakolás közben lepem meg, nem tud menekülni, hajrá. Így is volt, kérdezek, ő válaszol, csak a repedtsarkúak vannak, és nem is lesz már több. Na, ez rossz hír, visszamegyek, gusztálgatom őket egy kicsit, és villan az ötlet: Hátha tudok hozatni egyet másik rezervátumból! Rohanás az információhoz, ahol felvetésemre visszakérdeznek: minek, hiszen van raktáron. Nézek hülyén, mondom a fürdőszoba szekció vadőre azt mondta, nincs. Szó szót követett, és kiderült van egy olyan, ami nekem kell, de ha le akarom foglalni, akkor előleget kell adnom. Mondom, hogy nem gond, de előtte megnézném milyen, hiszen a kiállított eléggé leharcolt, akármiért nem fizetek! Megnézni nem tudom, így ez az üzlet kútba esett. Okulván az esetből, a következő lehetséges lelőhelyre látogatás előtt telefon, típus szerint megkérdezem, van-e náluk. Ez egy sárga-piros mezben játszó kereskedelmi csapat volt, a telefonban valóban vásárlóbarát módon megnyugtatnak, van, jobbos is, nyugi, hét darab, igen olyan falvastagság, stb, stb, stb. Eljött hát a nap, utánfutóra kapunk, mert a család másik ágán egy kazánt kell becserkészni, kössük hát össze a két eseményt. Először a kazán üzletet ütjük nyélbe, aztán jöhet a kád! Megérkezünk, látom ám, szépen egymásba csúsztatva, tornyosulnak két oszlopban a kádak, ahogy mondták hét darab, BALOS!  Két darab jobbos, dögöljek meg ha nem a múltkori kettő repedtsarkú költözött ide! Na, mély levegő, nyugalom, kerítsünk egy idevalósit és oldjuk meg. Nagy nehezen találtunk is egy eladót, megnézi, hát igen jobbosból a kettő rom, balosból a hét, amiből a felső szintén rom. Gyökölök, felhívom az asszonyt, mondom neki, újratervezés van, vagy nem lesz kád, vagy 90 fokban átrendezed a fürdőszobával kapcsolatos terveidet. Gyorsan lepörgettük fejben az alaprajzot, és kiderült, nem is rossz gazda a kényszer, még helyet is nyerünk az új koncepcióval. Még szerencse, hogy lassan jobban tudom a ház belméreteit, mint a születésnapok idejét. A család szerint nem lassan.

A telefonos segítségem elhasználása után elkezdünk árufeltöltő szerepben tetszelegni, szétszedjük a balosok halmazát, nézzük a csomagolást, amelyik nem sérült azt fogjuk megbontani. Az eladó teljesen partner, együtt ellenőrizzük a sarkokat, kiderül ápolt, úri származású a konkrét választottunk, egy fia repedés, falc, ránc, karcolás nem látszik. Gyorsan választunk hozzá szifoncsomagot is, majd mivel közben úgy döntöttünk ha már egyszer itt vagyunk használjuk ki az időt és a lehetőséget, válasszunk trónt is magunknak! Míg a káddal sztrippeltünk, Bobo kapitány már döntésközeli helyzetet teremtett, választása komplex kivitelre esett. Monoblokkos porcelán csodára. Tudod ez az a fajta, mint a notre dame-i toronyőr, a hátából nő ki a púpja, de azt is mondhatnám, hogy teve WC, csak nem zsírt, hanem vizet tart a púpjában. Szóval, legyen, meg tetszik is, ráadásul orosz, én ettől nem esek hanyatt, de Bobo táplál magában némi szentimentalizmust az orosz ipar remekeivel kapcsolatban, kora ezt természetesen nem támasztja alá, de minden tapasztalata az elpusztíthatatlannak tartott Ural teherautó nimbuszából fakad. Abban azért igaza van, ha csak feleannyira nem spóroltak az anyaggal, akkor simán kibír egy Halálos fegyver 2. klisét. Oké, mondom is az eladónak, alsó kifolyású kellene. No problem, mutat az egyik oldalon tornyosuló doboz kupacra, kis doboz a tartály, nagy doboz a trón. Kiszedjük, bontjuk, nézzük, ez bizony hátsó kifolyású! Nem baj majd a következő! Majd a következő. A következő. Következő? Miután szétszedtük a fajansz piramist, kiderült, ebből bizony csak hátsó löveges van. Ommmmmmmm, nézzük meg a másik típust, abból hátha van alultöltős is, igaz, hogy román, de ne legyünk telhetetlenek, ott is csak recseg a trón a bab után, biztos bírni fogja. Közben mondom az eladónak, miután ilyen szépen átforgattuk az árukészletet, mint zápor után a szénát, vagy árengedményt, vagy polcpénzt kérek. Végül, sikerült még a tél beállta előtt lezárni a trónok harcát, utánfutóra fel a cuccost, és irány hazafelé. Nemsokára egy rövidebb posztban elmondom első kudarcunk történetét is a vízi világ területén. A második lehet, hogy már a postán, mert az őszi levélhullás újabb NAV levelet sodort a postaládánkba. De újabb saját medencénk már van, ha jól belegondolok rövidesen több telephelyes uszodánk lesz, az unokaöcsém biztos értékeli majd.