HTML

vityilló

Vágytunk rá, megvettük. Most jön csak a java, fel kell újítani. Viszont mi csináljuk, magunknak, húzós, de az álmok ha megelevenednek, megéri!

Címkék

3malac (2) allergia (1) ásás (5) betonoszlop (3) bontás (4) Címkék (1) csatorna (5) dagonya (1) dante (1) disznóölés (2) drótkerítés (1) falak (2) favágás (1) flex (1) (1) fürdőszoba (4) Guns n Roses (1) ház (34) hitel (1) (1) időjárás (1) infografika (1) kád (2) kalapács (1) kályha (1) kapa (4) kapu (1) kémény (1) kéményseprés (1) kert (16) kraken (1) kürtvár (1) kutya (1) lakáskassza (2) malac (1) mória (1) ólak (4) pajor (2) pala (1) petrocelli (1) rotációs kapa (1) sár (1) sarokkád (2) sokkoló (1) szántás (3) szerelem (2) tarack (2) tégla (1) traktor (2) tyúk (1) udvar (13) utánfutó (1) vas (1) vetés (1) vietnámi (1) víz (3) vízakna (1) vízvezeték (4) wc (1) Címkefelhő

2013.03.11. 12:58 lipka zoltán

A gyönyörök kertje

Kihevertük a disznóölést, kitört a tavasz, az unaloműzés egy újabb nagy felelőse lépett elő a hajnali ködpárából: a kert. Tavaly már futottunk néhány kört azért, hogy a dús vegetációval megáldott rétünkből művelt, hovatovább pallérozott konyhakert váljék. Most jön a következő felvonás, függöny fel, folytatódjék az előadás!

Első szín. A múlt.

Mindenek kezdetén mező hullámzott ott, hol jelenünk cselekménye zajlik. A most bekapcsolódók, illetve a vizuális memóriával nem annyira rendelkező, illetve a lusta internetezők kedvéért álljon itt egy kép bizonyítékul a múlt nagy kihívásáról.

rét.jpg

Íme, tavaly júniusban a kertünk, melyet örökös bérletre hivatkozva elfoglalt, birtokba vett és gyötört a gaz, a tarack. Számtalan alkalommal támadást intéztünk ellene, hogy még írmagja se maradjon, hát ez még most is tart. Sőt, az elkövetkező pár évben még biztos nyúzzuk egymást a zöld veszedelemmel. Gyomirtás, kapálás, végül egy maratoni ásás után Tél tábornok gondjaira bíztuk a területet, így érkeztünk jelenünkhöz.

Második szín. A jelen.

Fényesen süt a nap, madarak csiripelnek, megjött a tavasz. Az egyszeri házfelújító ilyenkor ráeszmél, most már a kert is figyelmet kér, sőt követel, úgyhogy kezdhetjük. Elmentünk, már hetek óta járjuk a vetőmag kereskedelmet is folytató üzleteket, egy kisebb mezőgazdasági kombinát éves vetésforgóját ki is tudnánk elégíteni, ideje volt a föld vetéshez igazításának. Az nem volt kétséges, hogy a felásott kertből a lehető legtöbb tarack gyökeret el kell távolítani, így hát nekiálltunk kigereblyézni. Hamar térdre borultam a természet nagysága előtt, és úgy szedtem a gyökereket. Aztán könnyeimmel öntöztem a földet, mikor tapasztaltam munkám hiábavalóságát. Ez az élő szőttes, ez a növényi parazita, ez szakítással szaporodik. Egyet kiszedsz, három bukik ki a földből, ahogy húzod. Miután néhány óra alatt ugyanannyi, vagy kevesebb négyzetméternyi kertet mászkáltam oda-vissza térden állva, rájöttem itt dönteni kell, ha vetni akarunk. Döntöttem. Egy életem, egy halálom, ezt a kertet megrotálom. Tudom, hogy a rotációs kapa szétszedi a gyökereket, és esetleg még több lesz a kibújó gaz, de a fellazított földből sokkal több gyökeret tudok kipucolni. Alea iacta est! Elkértem tehát a gépsárkányt Papától, vesszen, aminek vesznie kell.

Hóó, micsoda gép ez kérem! Már a színe is vadító, fekete, piros, bordó! Egy férfi ember szívét ebben a színösszeállításban két dolog tuti megdobogtatja, a motorolajtól szagló tárgyak és a fehérneműs asszonyok! Ha férfi vagy, tudod miről beszélek, ha nő vagy akkor.... pláne. Szóval, Robi 56, 3,5 lóerő, 4 ütem, csillogó kapák, benzinszag, mit nekem zordon tarackoknak gyökere, nyeregbe! Szépen eltoltam a gépsárkányt, feltöltöttem a tankot, megrántottam a zsinórt és észveszejtő közepes nyúl tempóban (így van jelölve, teknőstől a nyúlig tart a sebesség, bár egy vemhes anyanyúl simán elpattogna mellette, de ezek a sebességkorlátozás dimenziói rotációs kapánk esetében) nekiálltam a kertnek. Azért ez már olyan gazda feelinges dolog ám! Szombaton ebéd után nálunk dübörgött fel először a kistraktor a környéken! Lestek is a szemközti kocsmából, hallani véltem, ahogy tanakodnak: Né már, kitavaszodott? Volt is olyan, aki fejvesztve rohant haza, mert eszébe jutott, hogy tavaly ősszel, mielőtt elugrott volna egy fröccsre, beindította a saját gépét, melegedjen egy kicsit.

Dübörgött a tanyasi lambo, kezdtem érezni a dolgot, már kanyarodni is tudtam anélkül, hogy a szomszéd drótkerítése nonfiguratív karctetoválást hasított volna a hátamba. Lazult a talaj, legalább annyira, mint a kocsmai törzsközönség, mikor eldöntötték, hogy mivel egy ismerős sem érkezett kistraktorral, kapával, nincs miért izgulni, egy fecske nem csinál nyarat, csak a hülye új tulaj gyakorol egy kicsit. Az egyetlen kellemetlen része az egésznek a vibráció. Ha valaki esetleg szívbeteg, ne nagyon rotáljon, mert viszonylag gyorsan elzsibbad az ember karja, aztán túllövi magát nitráttal, mert azt hiszi szívrohama van. Ahogy telt az idő, fogyott a kert, na meg a benzin, úgyhogy megkértem életem párját ugorjon el benzinért. Hát persze, hogy menjek vele, mert ő is játszósban van, mit szólnak az emberek? Na most, az én játszósom ebben az esetben egy zöld gumicselló, egy hónaljig földes farmer, amelynek ráadásul az átlagosnál jóval több a nyílása, és ezek nem a zsebek, de van belőle faros is. A tereptarka póló smafu, az már fel sem tűnik senkinek. Mint tudjuk, vannak helyzetek és pillanatok amikor az ember fia nem vitatkozik, sarkára áll, cselekszik! Én is. Beültem a kocsiba és megkértem a drágámat, hogy siessünk, mert naplemente előtt szeretnék végezni. A benzinkútnál nem is volt gáz a szerelésem, amikor mentem fizetni, épp egy hasonló dresscode-os ember jött ki az ajtón, de én voltam a trendibb a zöld gumicsizmával! Mikor visszaértem, megejtettem a boxutcás tankolást, megrángattam a gépsárkány zsinórját, aztán újra kard ki kard, robogtam a naplementébe. Summa summárum, kétszer gyaláztam meg a tarackok birodalmát, és ezt íme illusztrálandó, álljék e kép:

kert2.png

Előtérben a legújabb gépkedvencem, ugye szép? Mármint a kert! A géptől balra lévő két oszlop között a spárga ültetvényünk rejtőzködik, a piros benzines kannától északra ( a kép szerint) pedig már vetés is van. Mert másnap vetettünk. Először egy hátast, mert elkezdtük kipucolni a gyökereket. Szar egy meló, de pár óra alatt a kert egyharmadát megtisztítottuk amennyire csak lehetett. Aztán jött a korai borsó elvetése, némi dughagyma, és mindezt lezárandó az eső.

Így állunk most. Kert, ház, udvar, gondolkodom, hogy jelentkezem valahová egy klónozásos kísérletre tesztalanynak, hogy minden meglegyen. Amint a kert teljesen tiszta lesz, átadom a felügyeletét a felségemnek, én pedig visszatérek kicsiny, leendő otthonunk széttrancsírozásához. Lesz ott is örömködés, amikor felsikít a flex a falvágás miatt, és a még egyetlen álló, de megszűnő falat is ki kell bontani.

Építési törmelék valakinek? Esetleg? Senki? Kár. Jó minőségű, beton is van benne. Jó cucc. Én megpróbáltam.

Szólj hozzá!

Címkék: traktor ház kert szántás tarack rotációs kapa


A bejegyzés trackback címe:

https://vityillo.blog.hu/api/trackback/id/tr25127434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.