HTML

vityilló

Vágytunk rá, megvettük. Most jön csak a java, fel kell újítani. Viszont mi csináljuk, magunknak, húzós, de az álmok ha megelevenednek, megéri!

Címkék

3malac (2) allergia (1) ásás (5) betonoszlop (3) bontás (4) Címkék (1) csatorna (5) dagonya (1) dante (1) disznóölés (2) drótkerítés (1) falak (2) favágás (1) flex (1) (1) fürdőszoba (4) Guns n Roses (1) ház (34) hitel (1) (1) időjárás (1) infografika (1) kád (2) kalapács (1) kályha (1) kapa (4) kapu (1) kémény (1) kéményseprés (1) kert (16) kraken (1) kürtvár (1) kutya (1) lakáskassza (2) malac (1) mória (1) ólak (4) pajor (2) pala (1) petrocelli (1) rotációs kapa (1) sár (1) sarokkád (2) sokkoló (1) szántás (3) szerelem (2) tarack (2) tégla (1) traktor (2) tyúk (1) udvar (13) utánfutó (1) vas (1) vetés (1) vietnámi (1) víz (3) vízakna (1) vízvezeték (4) wc (1) Címkefelhő

2012.10.03. 13:43 lipka zoltán

"Crack"en, a mélység hendikeppes csápja

Miután szerencsésen túljutottunk a zsebmedence beszerző körúton, kicsit későn, de folytattuk immáron jól megszokott vízvezeték építési külön foglalkozásunkat. A méretek immáron ismertek, pontosan, így fektettük tovább a biológiai adásstruktúrával felruházott, multitasking lehetőségekkel (újságolvasás, laptop használat, netán telefonálás egyidejűleg) is megáldott csatorna alapjait. Bocs, de ha mélyen magunkba nézünk ez tényleg így van. Mármint a multitasking+wc kombó.

Egy szó mint száz, folytattuk a Java építőjáték felnőtt változatát. Emlékeztek rá, nem? Kis kék csövecskék, kerekek, sárga négyzet alakú lapok, oszt építhettél belőle még repülőt is! Nekem is volt, úgyhogy nem néztem teljesen hülyén a PVC csatorna elemeire, idomaira. Itt is van T-idom, 45-90 fokban hajlított, egyenes, stb. Ezekből bármilyen nyomvonal kihozható. Ja, csak ne feledd, hogy itt figyelni kell a lejtésre is, és van még egy nagyon fontos momentum, ha összerakod a cső elemeket, előtte ellenőrizd, hogy a terveknek megfelelő-e a sorrend! A nagy felbuzdulásban ugyanis mi felcseréltünk egy idomot, de semmi gond, hiszen ez oldható, na meg persze az összerakáshoz csúsztató anyagot is használtunk, pikk-pakk megoldjuk. Szerintem, ha valaki abszolút vegyszermentes és oldhatatlan mechanikus kötésben gondolkodik, ne keresgéljen tovább. Hárman próbáltuk széthúzni a két idomot, amit mindössze a tömítőgyűrű tartott össze, de bevallom férfiasan győzött a vegyipar szürke innovációja! Nem tudtuk szétválasztani őket, úgyhogy következett az Öböl-háború óta bejáratott sebészi pontosságú csapásmérés. Precíz, többfunkciós eszközünkkel (kombinált fogó) szilánkról szilánkra tudtuk csak a 45 fokos idomból eltávolítani a beledugott csőcsonkot. Természetesen férfihez illő módon ünnepeltük meg az erő győzelmét, hárman örvendeztünk és elemeztük a helyzetmegoldás eme macsó módját, miközben mélyen hallgattunk ama egyszerű tényről, hogy kellő figyelemmel elkerülhettük volna a plasztik Psycho-t.

Mindezek után, hogy a jövőben elkerüljük a hasonló erődemonstrációkat, alapos elő-, közti és utótervezésnek vetettük alá minden mozdulatunkat. Alaposan felfrissítettük a geometria, trigonometria, kinematika, majd végül érintettük a klasszikus káoszelmélettel kapcsolatos ismereteinket. Mindezek eredményeképpen szinte milliméter pontossággal meghatároztuk a nyomvonalat és a szükséges felállásokat, az ezekhez szükséges vésési munkálatok pontos irányát és hosszát, majd végleges helyére került a gerinc vezeték, rajta az elágazásokhoz szükséges idomokkal! Ott álltunk tehát a lemenő nap fényében, porosan, izzadtan, enyhe csatornaszaggal lengedeztetve, de megcsináltuk.

A következő lépés, az immáron nem halasztható vízvezeték falon belülre juttatása volt. Ugye már jó ideje kókadozott a cső a ház fala mellett, és a szomszéd is elég régóta nézte már a telekhatár mellett húzódó demarkációs vonalnak is beillő árkot. Igen ám, de ahhoz, hogy az emos stílusú csőkígyó bent legyen, újra földikutya üzemmódba kellett kapcsolni. Kívül az alap alá kellett fúrni, belül meg erre merőlegesen. Tisztára mint a 4-es metro, elhúzódó kivitelezés. Mivel kívül már a csatorna peckesen hatolt át az alapon, ezért kissé megbotránkoztató, de mindenképp elismerésre méltó testhelyzetekbe csavartam a 195 centimet és 105 kilómat, majd egy - jobb híján - rozsdás szeneslapátocskával ( korábbi ásatás régészeti kincse) megkezdtem az alap alatti Csalagút kiásását. Miközben arra figyeltem, hogy a csatorna nehogy összetörjön gazellai termetem okán, jelentős ismeretekre tettem szert a cirkuszi kígyóemberek mindennapjaira jellemző gyakorlatok izomláz fakasztó természetéről, illetve kellő felkészültséggel pontos fizikai-kémiai eredményt közölhettem volna a ház tövében található talaj összetételéről, ha lenyelek egy laboratóriumot is. Amikor már úgy éreztem, hogy csak a bal könyököm és a jobb vállam jut elegendő vérhez - a többi végtagom, testfelületem előrehaladott elhalás tüneteit kezdte mutatni -, kiráztam a szememből a beleülepedett port, és kilakoltattam a hajamból egy egész hangya hadosztályt, úgy döntöttem elég mélyen behatoltam a fal mögé. Kezdődhetett a belülről végzett bomlasztó aknamunka, amely végül összeköttetést biztosít a ház és a víz részére. A kinti viszonyokhoz képest, ha lehet, sorvasztóbb volt a rendelkezésre álló hely. Néztem bután és azon gondolkoztam ezt most hogy? Legalább 40 centit le kell ásni, de úgy, hogy az ásóval meglazíthatom a földet, de kiszedni nem tudom, lévén hely az nincs. Ekkor, micsoda flash, beütött a légvédelmi reflektor fényű megoldás, mint Schobert Norbinak a hitelezői; kerti talajfúró! Tudod, olyan vasból készült, tekerhető spirál, amit ha belehajtottál a földbe, kihúzod és láss csodát ott lyuk! Van is, mert a kerítés betonoszlopainak szánt lyukakat azzal mélyítettük. Nosza, rajta, forgatom is a fúrót, mint kezdő sofőr az IFA kormányt, haladok is lefelé, és láss csodát egyszercsak, igaz kicsit elcsúszva, segítséggel, de kilyukadtunk! Jöhet a bevezetés! A gyerekekkel összefogva megkezdtem a ház endoszkópizálását, az első cső bevezetése nem okozott különösebb gondot, lassan, mint egy gasztroenterológus, ügyelve a cső, mondom a cső biztonságára, bejuttattuk a fürdőbe a fekete víz csápját. A második csőnél már kicsit neccesebb volt a béltükrözést parodizáló gyakorlat, mivel nem volt hely akkora lyukat ásni, fúrni, kaparni amiben kényelmesen siklik a cső, meg ne feledkezzünk meg a szigetelésről sem, ezért akadt. Helycsere, én bent, gyerekek kint, cső jön, és egyszer csak a baj is. A nagy igyekezetben, hogy mihamarabb végezzünk, nem figyeltünk eléggé, így a vége felé amikor a szűk árokban emelni, tartani kellett volna a csövet, mindenki a lyukra koncentrált, megtört és megroppant a kpe cső! Nem részletezném mi maradt bennem kiordítatlanul, de azt se ami az első pillanatban kiesett a számon. Huszonegynéhány méter cső beásva, és pont a befűzés előtti szakaszon sérül meg. Nem az a baj, hogy toldani kell, hanem az, hogy toldani kell. Átrobogok az ismerős vízvezeték-szerelőhöz, lassan úgy megyek hozzá, mint egy szaküzletbe, ha valami kell, tőle kapok, majd pár nap múlva viszem a cseredarabot. Szóval átrobogok, közösítő toldalékot megkapom, fűrész, reszelő és egyszer csak azt veszem észre, hogy kész a cső.

cső.jpg

Olyan gyorsan összeraktam, hogy utána azon kezdtem idegeskedni, hogy vajon jól csináltam-e? Szuper, a cső eltörik, én megjavítom, és innentől azon parázok, hogy mi lesz ha nyomás alatt egyszer csak megadja magát? Akkor bizony ásás lesz.

Hát így jött az első kudarcélmény, de most már a fürdőben lengedezik a vízvezeték, mint egy hendikeppes kraken, úgy hogy próbálom elűzni a negatív gondolatokat a vízvezeték széthullásáról, és lassan végére érünk a fürdőszobai bányászmunkáknak.

IMG_20120930_142332.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: ház csatorna fürdőszoba kraken vízvezeték


A bejegyzés trackback címe:

https://vityillo.blog.hu/api/trackback/id/tr74817547

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.