vityilló

Kihevertük a disznóölést, kitört a tavasz, az unaloműzés egy újabb nagy felelőse lépett elő a hajnali ködpárából: a kert. Tavaly már futottunk néhány kört azért, hogy a dús vegetációval megáldott rétünkből művelt, hovatovább pallérozott konyhakert váljék. Most jön a következő felvonás, függöny fel, folytatódjék az előadás!

Első szín. A múlt.

Mindenek kezdetén mező hullámzott ott, hol jelenünk cselekménye zajlik. A most bekapcsolódók, illetve a vizuális memóriával nem annyira rendelkező, illetve a lusta internetezők kedvéért álljon itt egy kép bizonyítékul a múlt nagy kihívásáról.

Íme, tavaly júniusban a kertünk, melyet örökös bérletre hivatkozva elfoglalt, birtokba vett és gyötört a gaz, a tarack. Számtalan alkalommal támadást intéztünk ellene, hogy még írmagja se maradjon, hát ez még most is tart. Sőt, az elkövetkező pár évben még biztos nyúzzuk egymást a zöld veszedelemmel. Gyomirtás, kapálás, végül egy maratoni ásás után Tél tábornok gondjaira bíztuk a területet, így érkeztünk jelenünkhöz.

Második szín. A jelen.

Fényesen süt a nap, madarak csiripelnek, megjött a tavasz. Az egyszeri házfelújító ilyenkor ráeszmél, most már a kert is figyelmet kér, sőt követel, úgyhogy kezdhetjük. Elmentünk, már hetek óta járjuk a vetőmag kereskedelmet is folytató üzleteket, egy kisebb mezőgazdasági kombinát éves vetésforgóját ki is tudnánk elégíteni, ideje volt a föld vetéshez igazításának. Az nem volt kétséges, hogy a felásott kertből a lehető legtöbb tarack gyökeret el kell távolítani, így hát nekiálltunk kigereblyézni. Hamar térdre borultam a természet nagysága előtt, és úgy szedtem a gyökereket. Aztán könnyeimmel öntöztem a földet, mikor tapasztaltam munkám hiábavalóságát. Ez az élő szőttes, ez a növényi parazita, ez szakítással szaporodik. Egyet kiszedsz, három bukik ki a földből, ahogy húzod. Miután néhány óra alatt ugyanannyi, vagy kevesebb négyzetméternyi kertet mászkáltam oda-vissza térden állva, rájöttem itt dönteni kell, ha vetni akarunk. Döntöttem. Egy életem, egy halálom, ezt a kertet megrotálom. Tudom, hogy a rotációs kapa szétszedi a gyökereket, és esetleg még több lesz a kibújó gaz, de a fellazított földből sokkal több gyökeret tudok kipucolni. Alea iacta est! Elkértem tehát a gépsárkányt Papától, vesszen, aminek vesznie kell.

Hóó, micsoda gép ez kérem! Már a színe is vadító, fekete, piros, bordó! Egy férfi ember szívét ebben a színösszeállításban két dolog tuti megdobogtatja, a motorolajtól szagló tárgyak és a fehérneműs asszonyok! Ha férfi vagy, tudod miről beszélek, ha nő vagy akkor.... pláne. Szóval, Robi 56, 3,5 lóerő, 4 ütem, csillogó kapák, benzinszag, mit nekem zordon tarackoknak gyökere, nyeregbe! Szépen eltoltam a gépsárkányt, feltöltöttem a tankot, megrántottam a zsinórt és észveszejtő közepes nyúl tempóban (így van jelölve, teknőstől a nyúlig tart a sebesség, bár egy vemhes anyanyúl simán elpattogna mellette, de ezek a sebességkorlátozás dimenziói rotációs kapánk esetében) nekiálltam a kertnek. Azért ez már olyan gazda feelinges dolog ám! Szombaton ebéd után nálunk dübörgött fel először a kistraktor a környéken! Lestek is a szemközti kocsmából, hallani véltem, ahogy tanakodnak: Né már, kitavaszodott? Volt is olyan, aki fejvesztve rohant haza, mert eszébe jutott, hogy tavaly ősszel, mielőtt elugrott volna egy fröccsre, beindította a saját gépét, melegedjen egy kicsit.

Dübörgött a tanyasi lambo, kezdtem érezni a dolgot, már kanyarodni is tudtam anélkül, hogy a szomszéd drótkerítése nonfiguratív karctetoválást hasított volna a hátamba. Lazult a talaj, legalább annyira, mint a kocsmai törzsközönség, mikor eldöntötték, hogy mivel egy ismerős sem érkezett kistraktorral, kapával, nincs miért izgulni, egy fecske nem csinál nyarat, csak a hülye új tulaj gyakorol egy kicsit. Az egyetlen kellemetlen része az egésznek a vibráció. Ha valaki esetleg szívbeteg, ne nagyon rotáljon, mert viszonylag gyorsan elzsibbad az ember karja, aztán túllövi magát nitráttal, mert azt hiszi szívrohama van. Ahogy telt az idő, fogyott a kert, na meg a benzin, úgyhogy megkértem életem párját ugorjon el benzinért. Hát persze, hogy menjek vele, mert ő is játszósban van, mit szólnak az emberek? Na most, az én játszósom ebben az esetben egy zöld gumicselló, egy hónaljig földes farmer, amelynek ráadásul az átlagosnál jóval több a nyílása, és ezek nem a zsebek, de van belőle faros is. A tereptarka póló smafu, az már fel sem tűnik senkinek. Mint tudjuk, vannak helyzetek és pillanatok amikor az ember fia nem vitatkozik, sarkára áll, cselekszik! Én is. Beültem a kocsiba és megkértem a drágámat, hogy siessünk, mert naplemente előtt szeretnék végezni. A benzinkútnál nem is volt gáz a szerelésem, amikor mentem fizetni, épp egy hasonló dresscode-os ember jött ki az ajtón, de én voltam a trendibb a zöld gumicsizmával! Mikor visszaértem, megejtettem a boxutcás tankolást, megrángattam a gépsárkány zsinórját, aztán újra kard ki kard, robogtam a naplementébe. Summa summárum, kétszer gyaláztam meg a tarackok birodalmát, és ezt íme illusztrálandó, álljék e kép:

Előtérben a legújabb gépkedvencem, ugye szép? Mármint a kert! A géptől balra lévő két oszlop között a spárga ültetvényünk rejtőzködik, a piros benzines kannától északra ( a kép szerint) pedig már vetés is van. Mert másnap vetettünk. Először egy hátast, mert elkezdtük kipucolni a gyökereket. Szar egy meló, de pár óra alatt a kert egyharmadát megtisztítottuk amennyire csak lehetett. Aztán jött a korai borsó elvetése, némi dughagyma, és mindezt lezárandó az eső.

Így állunk most. Kert, ház, udvar, gondolkodom, hogy jelentkezem valahová egy klónozásos kísérletre tesztalanynak, hogy minden meglegyen. Amint a kert teljesen tiszta lesz, átadom a felügyeletét a felségemnek, én pedig visszatérek kicsiny, leendő otthonunk széttrancsírozásához. Lesz ott is örömködés, amikor felsikít a flex a falvágás miatt, és a még egyetlen álló, de megszűnő falat is ki kell bontani.

Építési törmelék valakinek? Esetleg? Senki? Kár. Jó minőségű, beton is van benne. Jó cucc. Én megpróbáltam.