vityilló

Miközben az első szakipari munkálatokon átlendültünk, akár egy turbócsiga a 400 méteres akadálypályán, gyönyörű hasonlat virradt fel elaprózott gondolataim romjai felett: Kis lépés a ház életében, de hatalmas ugrás nekünk! Elkészültünk a csatorna bevezetésével, a szükséges bekötések felállásaival, falon belül a vízvezeték, meghódítottuk a mi kis személyes galaxisunkat.

Ahogy visszagondolok az elmúlt hetek eseményeire, rá kellett ébrednem, sehol sincs hozzánk képest a NASA. Ők csak tervezgetik egy lehetséges terraformálás menetét a Mars, vagy a Hold esetében, mi pedig konkrétan a saját telkünkön, Magyarországon, önerőből!!!, végre is hajtottunk egyet. Mert ugye kezdődött az udvar rendbetételével, ha egy echte amerikai asztronauta benézett volna az udvarra, szerintem sikítva ordította volna, hogy: Houston, I have a lot of problem!!! Arról már nem is teszek említést, hogy némelyik életforma (növényi) eléggé elgondolkodtatóvá tett, vajon ha kesztyűben nyúlok hozzá akkor túlélem a harmadik típusú találkozást? Kesztyű nélkül kizárt volt, hogy megérintsem, szerintem azonnal karantén, kísérletek, aztán kezdhetik rendezni a Harmadik tulaj: a halott? kategórián aluli rémmesét.

A növényzeten kívül azért volt még bőven formálást igénylő jellemző, értem ez alatt a beton és vas tartalmú tereptárgyak, illetve a múlt emlékműveiként aposztrofálható, nemi identitással rendelkező tárgyi leletek sorát. Már az elején megalakíthatuk volna a címben szereplő társas vállakozást, még a forma is találó: Korlátolt felelősségű társaság.  Manapság csak korlátolt felelősségel lehet az, aki saját kétkezi munkával, csekély anyagi lehetőségekkel vág bele házvásárlásba, majd annak felújításába! Nekünk ez meg van. Mármint a társaság. Családi összefogással teszük lakhatóvá a választott vityilló területét. Ennek megfelelően rendkívül kifinomult eszközök állnak rendelkezésünkre a terraformáció kivitelezésére. Többször említettem, nem győzőm elégszer mondani az igazi szerelem minden falat ledönt, az enyém is, még a neve is megremegteti a szívemet, őmaga az egész testemet, úgy hívják HILTI! Amennyi időt az elmúlt hétvégéken együtt töltöttünk, az alapján a feleségem helyében én már aggódtam volna. A másik nagy összenövés ugye az ásóval történt, igaz menet közben elcsábultam egy rövid időre a betontörő kalapáccsal, de mikor megjött a piros-fekete özvegy, hirtelen hűtlen lettem hozzájuk. Volt még mellettük lapát, kapa, csupa felület alakításnál elengedhetetlen kacat. Nem is értem miért költenek olyan sokat mindenféle technikára, az Űrhivatalnál, van minden csak használni kellene őket. Szóval ástunk, ugye, hegyeket emeltünk a kiásott földből, ugye, aztán még tovább ástunk , ugye, aztán még nagyobb HEGYEKET emeltünk a földből, UGYE, AZTÁN... beértünk a fürdőszobába. Na, itt volt az igazi, a terraformáció! Szűk helyen, völgyben lenn, földet hegyre fel, aztán már szakadékban lenn, földet Himalája magasságába fel, aztán következő megálló a pokol, földet valahova marha magasra fel, és mikor ez megvolt kezdhettük fakasztani a vizet, ami ugye elengedhetetlen egy ilyen nagyszabású terv végrehajtása során. Menet közben egy kicsit formáltuk a kertet is, növényzet kitessékelése (kézitusa, biológiai csapás), a makacsabb gyökerű dögöket ha nem is gyalásóval, de személyes kezelésnek vetettük alá, és végül elérkezett a pillanat, terraformálásunk első szakasza meghozta a várt eredményt, csinálhatjuk vissza!

Hát itt tartunk most, az utolsó csatornaépítési szakaszban egész jól haladtunk, de ez nem is csoda, hiszen akkora gyakorlatra tettünk szert az idomok összeállításában, hogy ma már bekötött szemmel összeraknánk, mint tengerészgyalogos az M16-osát. Ami fennakadást okozott az a rend volt, előző héten rendet raktam, felsöpörtem, mondván ilyen kupiban nem lehet dolgozni! Mikor legközelebb nekiálltunk, semmit sem találtunk, előtte meg tök mindegy hol fetrengett a szerszám vagy az idom, mindig kéznél volt. Ki érti ezt? Végül minden cső a helyére került, bemérve, megtervezve, most már nincs mese, minden ott lesz ahová le tud folyni, elkezdtük helyreállítani a helyzetet, úgy is mondhatnám, egyfajta táj rehabilitáció zajlott. Milyen érdekes, visszafelé sokkal gyorsabban változott a föld mennyisége, de büszkén mondhatom, szerintem minden göröngy a helyére került, ugyanis se több, se kevesebb nem lett a szintje a visszatermelés után a kezelésbe vett földrétegnek. Ja, és nem törtük el a vízvezeték csövet! Pedig kellett még hajtogatni!

Az előtte egy állapota

Az utána

Most egy kicsit vissza kell, hogy térjünk az udvarra, kerítésoszlopokat állítunk, kertet ásunk, felkészülünk a télre, ha azzal végeztünk visszatérünk és folytatjuk a címben szereplő cégszerű tevékenységet a falakon belül.